A nevelési tanácsadóba már teljesen nekikeseredve mentem a gyerekkel, mert mint az óvónők mondták "Mi már nem tudunk mit csinálni a gyerekkel, hogy fejlődjön". Egyáltalán nem vették figyelembe, hogy a vészjósló következtetéseik milyen hatással lehetnek egy aggódó, gyermekét szerető szülőre. Azt is belefoglalták a nevelési tanácsadónak írt aggodalmaikba, hogy legyen a gyerek értelme is kivizsgálva, mert nekik arra is gyanújuk van, hogy az sincs rendben. Több hónapig jártunk a nevelési tanácsadóba ahol kiderült, hogy nagy valószínűséggel Figyelemzavar(hiperaktivitás) áll a viselkedés hátterében. Már elmúlott 5 éves, a kistesóval vagyok GYED-en még egy kevés ideig itthon, azt mondták az oviba, hogy ne járassam, ha jót akarok magunknak "mert sok a beteg gyerek, csak hazahordaná ". Saját költségünkre járatjuk gyógypedagógushoz hetente, és emellé mozgásterápiára is, melyet itthon is csinálunk. A gyógypedagógus mondta, hogy behozhatatlan lesz a lemaradása a szociális területeken tekintve, hogy nem jár oviba (tavaly sem járt csak egy-két hónapot, mert beteg volt).
Konkrétan: igyekezzen a lehetõ legjobb emberi-baráti kapcsolatban maradni volt férjéval, és ezt a gyermek elõtt érezhetõen fejezzék ki. Soha ne veszekedjenek, vitatkozzanak a kisfiú jelenlétében, és ha mód van rá, szervezzenek kezdetben minél több közös családi programot. Erre azért van szükség, hogy ne legyen olyan nagy szakadék, hirtelen váltás a gyermek régi és új élete között. Az el válás ban is tartsák be a fokozatosságot: eleinte pusztán az új otthon megszokása, elfogadása legyen a cél, miközben apuka még aktívan legyen jelen a kisfiú életében. A következõ lépcsõfok lehet a fokozatosan (! ) egyre csökkenõ közös programok száma, ám a szülõk közti baráti hagvétel és közös nevezõ ekkor is nagyon-nagyon fontos! A nem hirtelenséggel, hanem fokozatosan történõ szét válás nem csak a gyermek, de a szülõk lelki egyensúlyának helyreállításában is sokat segíthet. Ez pedig jótékony hatással van a gyermek felé tanúsított türelmes magatartásra is. Kívánok az elkövetkezõ idõszakra kitartást, türelmet, hogy a gyermek érdekében mindenféle személyes ellentétet háttérbe tudjanak szorítani.
Leírás Hangos, agresszív, temperamentumos vagy épp csöndes és érzékeny, makacs vagy manipulatív – bármelyik típust is képviselik, az erős akaratú gyerekek nagy kihívást jelentenek szüleiknek. A könyvből megtudhatjuk, hogyan válhat az erős akaratú gyerek akarnokká, és mi készteti arra, hogy hatalmi játszmát provokáljon. Leman tanácsai segítenek a szülőknek, hogy a gyermekükben munkálkodó erőt pozitív irányba tereljék, és elkerüljék a mindennapos küzdelmeket és hatalmi harcokat. A könyv egyszerű, de hatékony technikákat ajánl a szülők figyelmébe, hogy a családi otthon a "Ki az úr a háznál? " jelenetek helyett kellemes és biztonságos hely legyen, ahol mindenki jól érzi magát.
Igenis nagyon sok olyan negatív hatás érheti őket, melyet szülőként képesek vagyunk visszafogni: gondoljunk csak a durva beszédmodorra, az értékek nélküli felnőtt megnyilvánulásokra és az érzelmi eltávolodásra. Ha figyelünk rájuk, türelmet, időt és energiát szánunk arra, hogy kommunikáljunk gyermekünkkel, akkor csökkenthetjük bizonytalanságát, érzelmi labilitását és segíthetünk megoldani a benne zajló konfliktusait. Sajnos bármennyire is figyelünk arra, hogy gyermekünket otthon semmilyen negatív hatás ne érje, minden külvilágból érkező negatívumot nem tudunk "kizárni" sem szülőként, sem pedagógusként gyermekeink óvása érdekében. Valódi szeretettel viszont képesek vagyunk figyelni rájuk, meghallani, megérezni gondjaikat és segíteni őket. Lehetőségünk van tenni gyermekeink érdekében a negatív benyomások ellen! Elég ha csak apró szokásokat alakítunk ki, otthoni szabályokat tartanunk be, türelmesek, figyelmesek vagyunk és szeretettel közelítünk gyermekünk felé. Szülői és pedagógus összefogással, közös értékteremtő neveléssel sikerülnie kell, ahol a nevelés- oktatás központja maga a gyermek, ahol figyelünk rájuk, beszélgetünk velük, engedjük játszani és megtanítjuk tanulni, élni őket értékeink szerint.